Olaszország zöld szíve

Barangold be Umbriát és Olaszországot Roberta szemével!

Program: Európai Szolidaritási Testület
Tevékenység: egyéni önkéntesség külföldön
Résztvevők: 18-30 éves fiatalok
Hol? Európa bármely országában
Részletek

„Az Európai Szolidaritási Testület önkénteseként 12 hónapig éltem Perugiában, Umbria tartományban. Ez Olaszország egyik legelszigeteltebb területe abban az értelemben, hogy az északiaknak dél, a délieknek észak, tenger nincs, és mindenki csak átutazóban keresi fel a várost. Ennek ellenére Perugia igazán megragadott, egész Olaszországgal egyetemben.

Perguia igazán nyugodt, pontosan úgy néz ki, mint a középkorban. Ha valamit (át)építenek, annak követnie kell a város stílusát. A szökőkút 1200 óta ugyanúgy csobog. Ráadásul a területet Olaszország zöld szívének hívják, mivel rengeteg a zöld. Akárhová mész vagy nézel, dombokat, hegyeket és erdőket látsz magad körül. Mindehhez jön a ragyogó napsütés, az olívabogyók és a bor – nem csoda, hogy itt olyan nyugalmat tapasztalhattam meg, amelyet azelőtt sehol máshol! Emellett a város igazi bóklászós hely. Nincsenek párhuzamos utcái, ha elindulsz bármerre, nem tudod, hogy ott fogsz-e kilyukadni, ahová szeretnél eljutni, cserébe viszont nagyon izgalmas felfedezéseket tehetsz.

Önkéntesként a tartományt is bejártam: a Szolidaritási Testület projektje során a társaimmal különböző témákban videókat készítettünk a helyiekről és az ide érkező önkéntesekről. Az Umbriában lévő kisvárások mintha ugyanarra a sémára épültek volna: minden kicsi dombon ott egy kicsi fehér-bézs városka, körülvéve a fallal. Az egyik város egyszerre gyönyörű és tragikus. Castelluccio di Norcia egy icipici zsáktelepülés fenn a hegyekben, ahová egy gyönyörű völgyön keresztül vezet fel egyetlen út. A völgyben nyár elején töménytelen mennyiségű pipacs virágzik, egyszerűen lenyűgöző. Az a szomorú benne, hogy Castellucciót pár éve teljesen romba döntötte a Norciát súlytó földrengés és a mai napig nem tudták visszaépíteni. Elég borzasztó látni, hogy a gyönyörű völgyön keresztül egy kísértetvárosba vezet az út, ahol már csak egy levesező van nyitva, hogy kiszolgálják azt az öt darab odatévedt turistát.

A régión kívül az „Istenek Ösvénye” (Sentiero degli Dei) tetszett talán a legjobban. Ez egy Sorrentóból Salernóba vezető túraút, amit az egyik barátommal jártam be. Egyszerűen lélegzetelállító. Amikor látod, hogy csak egy sziklaszirt választ el a tengertől, megérted, hogy miért hívják az istenek ösvényének… Nápoly is nagyon izgalmas élmény volt, Perugia szöges ellentéte. Amikor leszálltunk a buszról, arra gondoltam, hogy „Na! Ez pont olyan, mint a Köki!”. Igazi emberi arcok jöttek szembe, akiken látszott, hogy már egy kicsit megviselte őket az élet. Perugia ezzel szemben nagyon „a hely én van”, takarosak a helyiek, az autók és maga a város is.

Olaszországnak tényleg ezer arca van. Gondolkozom azon, hogy visszatérjek még ide egyetemre, és még többet fedezzek fel belőle!”

Papp Roberta
volt önkéntes
ESC Alumni

Szeretnéd megtudni, hogy milyen interkulturális élményei voltak Robertának? Olvasd el a vele készült interjút!

Szívesen részt vennél külföldi önkéntes projektben?
Kattints ide, és tudd meg a részleteket!

Önkéntesbeszámolókat olvasnál még?
Itt megtalálod őket.