Támogatás speciális igényekre szabva

Szervezeti coaching program valósul meg az Erasmus+ program ifjúsági területét koordináló nemzeti irodák együttműködésével.

„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van” – áll az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában. Ha egyet is értünk ezzel, valamennyiünknek létezik tudása, tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy sajnos, vannak fiatalok, akik hátránnyal indulnak, akik a lehetőségekhez társaikkal nem egyenlő mértékben férnek hozzá. Az Erasmus+ program ifjúsági fejezete éppen ezért kiemelt támogatást nyújt nekik, hogy egy nemzetközi mobilitási projektben egész életre szóló élményeket szerezhessenek, melynek keretében speciális igényű fiatalokkal foglalkozó szervezetek támogató programot vehetnek igénybe Erasmus+ ifjúsági projektek tervezéséhez.

„A coach személyében kísérőt kapnak az útra”

„Amikor coach kapcsolódik be egy civil szervezet munkájába, a személyes támogatáson van a hangsúly, mert így biztosan a szervezet igényeinek, szükségleteinek megfelelő lesz a segítség, és nem utolsó sorban, a szakember azonnal tud reagálni a felmerülő kérdésekre” – magyarázza Csalagovits Zóra coach, aki az elmúlt évben, az Erasmus+ program keretében két szervezettel, a Para-fitt Sportegyesülettel és a Mások Másképpen Alapítvánnyal dolgozott együtt.

A támogató szakember közreműködése a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szervezet maximum huszonöt, úgynevezett kontaktórát kap a személyes találkozásokra, miközben e-mailben folyamatosan tartja a kapcsolatot a szakemberrel. „Ideális esetben a szervezetek részéről több munkatárs is részt vesz a konzultációkon, hiszen így ők a beszélgetések közötti időkben egymást szintén tudják inspirálni, közösen tudnak ötletelni” – mondja a szakértő.

A közös munka kezdetén a coach és a szervezet képviselői együtt számba veszik a meglévő célokat, és megkeresik, hogy az Erasmus+ ifjúsági projektjei közül melyik fedi le leginkább azokat. Ilyenkor megszületik az ötlet, a fiatalok elköteleződnek egy projekt mellett, és elindul a pályázatírás folyamata. „Ezt úgy képzeljük el, hogy ők a coach személyében egy kísérőt kapnak az útra, amíg elkészülnek a beadvánnyal. És mivel nekem például van tapasztalatom a pályázatírásban, nemcsak a konkrét projekten dolgozom együtt velük, hanem módszertani ismereteket is át tudok adni nekik” – fűzi hozzá Csalagovits Zóra, aki vallja: a közös munka, a közös hang megtalálása és az egymásra hangolódás a coachot is gazdagítja minden egyes találkozás és együttesen megoldott feladat révén. Persze, az is igaz, hogy az említett kompetenciák a coach hivatás alapvető kritériumai, ahogyan az alkalmazkodás készsége is. Így a szervezeti támogató programban részt vevő civil csoportok arra is számíthatnak – akár „utolsó percesek”, azaz minden rendelkezésre álló időt kihasználva készülnek el feladataikkal, akár „előrelátó” stratégiát választanak, azaz nagyobb energiát fordítanak az előkészítés folyamataira –, hogy a coach minden esetben ehhez igazodva támogatja majd őket céljaik elérésében.

Természetesen, a szervezetnek is meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, hogy a programban való részvételük sikeres legyen, azaz hasznos legyen számukra a coach segítsége és ennek révén a részvétel a nemzetközi ifjúsági projektben. Ilyen a nyitottság, a kíváncsiság az új tapasztalatokra, a miénktől eltérő kultúra, hagyományok, gondolkodásmód megismerésére. És persze, magabiztos angol nyelvtudású munkatárs vagy önkéntes nélkül sem lehet hatékony tapasztalatcserére számítani, hiszen a cél: nemzetközi környezetben ismerkedni, tanulni, együtt gondolkodni!

„Szóljanak bele az őket érintő döntésekbe!”

Hogy miért érdemes nemzetközi projektekbe bekapcsolódnia egy fogyatékossággal és tartós egészségügyi problémákkal élő fiatalokkal dolgozó szervezetnek? „Az, hogy egyáltalán mit jelent a fogyatékosság az érintettek és a többségi társadalom számára, manapság országonként és kultúránként nagyon eltérő lehet” – mondja Sebő Gergő szakmai koordinátor, tapasztalt projektmegvalósító, aki többek között az Együttható Egyesület Erasmus+ által támogatott nemzetközi ifjúsági csereprogramját is kísérte. – „Lehetőség nyílik rá, hogy közösen gondolkodjunk azon, hogyan lehetne a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos sztereotípiákat és előítéleteket feloldani, és éppen ezekre a kérdésekre adott válaszokban rejtőzhet a megoldás. Fontos, hogy a fiatalok elég bátrak legyenek ahhoz, hogy hallassák a hangjukat, és képviseljék magukat az őket érintő döntések meghozatalában.”

És ha egy coach segítségével sikerül egy nemzetközi projekthez csatlakozni, akkor kezdődik csak el az igazi munka! „Elsősorban azt javaslom mindenkinek, hogy bizonyos tapasztalatok hiányától ne ijedjen meg” – szögezi le Sebő Gergő. – „Merjen tanácsot kérni, gyakorlott segítőket bevonni, a helyszín kiválasztásától kezdve, mert azt bizony meg kell nézni, ellenőrizni, hogy valóban akadálymenetes-e; a logisztikán át, azaz például ki hogyan jut el a szálláshelyre; a napi programok kialakításáig. Utóbbiról biztosan állítom, kis csoportokban érdemes dolgozni, a csapatmunka bizonyul minden programban a leghatékonyabbnak, így például van lehetőségük a konfliktuskezelést szerepjátékokkal gyakorolni, vagy az úgynevezett aktív hallgatás készségét fejleszteni, amely minden szociális munka alapja. De legalább ilyen fontos, hogy legyenek kötetlen, informális beszélgetések és együttlétek is.”

Szerző: Szekeres P. Mónika

A cikk a Tempus Közalapítvány Pályázati Pavilon című magazinjában jelent meg.