A fiatalok és a múzeumok kapcsolata olyan téma, amivel a külföldi szakma is csak nemrég kezdett foglalkozni.
A spanyolországi képzésre több okból is jelentkeztem. Egyrészt, munkahelyi célból, hiszen októberben nyílt meg a Duna Múzeum új állandó kiállítása, melynek fő célcsoportja a fiatalok, fiatal felnőttek, és kíváncsi voltam, máshol mik az irányadó elvek, elképzelések, feladatok, bevált gyakorlatok, sikertelen próbálkozások. Másrészt, személyes célok is motiváltak, amikor jelentkeztem a kurzusra. Pályakezdőként kíváncsi voltam, hogy máshol a pályakezdő fiatalok hogy szoknak bele a múzeumi munkába, milyen kihívásokkal találkoznak és hogy tudják azokat megoldani.
Eleinte úgy éreztem, hogy ezeket a gyakorlatokat amiket láttam, és amikben részt vettem, nagyon nehéz lesz itthon is alkalmazni. Aztán elkezdtem jobban átgondolni, beszámolót tartottam a munkatársaimnak és jó pár ötlet tetszésüket váltotta ki. Ezeket úgy alakítjuk át, hogy passzoljon a múzeum tevékenységébe, arculatába. Ezután a fiatalokon "teszteljük" hogy mennyire válik be egy-egy gyakorlat. Lényeg, hogy rugalmasan álljunk hozzá.
Szerencsére a kurzuson olyan apró, de mégis nagyszerű dolgokat tanultunk, amikhez nem kell nagy átalakításokat végeznünk sem a múzeumban, sem a mindennapi bevett módszerünkben, és emellett a legtöbb ingyenesen megvalósítható.
A megismert gyakorlatokat, a megszerzett tudást és az élményeimet már a múzeumi kollégákkal megosztottam. Szakmai fórumokon is szívesen beszélek a külföldön tapasztaltakról. Valamint saját magam is alkalmazni fogom a legtöbb gyakorlatot., amennyiben lesz rá lehetőségem.
Véleményem szerint a kurzuson egy színes és különböző, mégis nagyon összetartó csapat kovácsolódott össze. Mindannyian azért utaztunk oda, hogy új ismereteket szerezzünk. De ezen kívül még egy fontos dolgot kaptunk ott: új kapcsolatokat, ismeretségeket, barátságokat és életre szóló élményeket.