EYE Opener in Hungary

Budapesten vettem részt az EYE Opener programon, egy velem egyidős társammal és az ifjúsági vezetőnkkel.

Ezen a képzésen az ifjúsági cserékről és azok megszervezéséről volt szó. Egyrészt azért jelentkeztem, mert érdekelt, hogy kell megszervezni egy ilyet, milyen feltételei vannak, és milyen lehetőségeink vannak programok terén. A képzésen pedig mindezen kérdésekre  választ kaptunk, de nem az iskolából megszokott módszerekkel, hanem a trénerek tényleg végig vittek egy ilyen program szervezési folyamatán. Ott, a kiscsapatunkkal egy általunk választott ötleten dolgozhattunk, és végig vittük ezt a pályázat leadásáig.

Más országokból érkező fiatalokkal dolgoztunk együtt, és egy másik kis csapattal kellett végül egy programot össze állitanunk. Az tetszett ebben, hogy annak ellenére, hogy nem közös az anyanyelvünk, és egy héttel korábban még ezeknek az embereknek a létezéséről sem tudtam, mégis sikerült összeállítanunk egy olyan projektet, amiben mindenki megtalálhatta azt, amiért neki fontos ez a program. Megkaptuk azokat a kérdéseket, amit egy valós pályázat beadásához is meg kell válaszolni, és ezt az űrlapot kellett közösen kitöltenünk az utolsó előtti napon.

Az egyik legjobb az volt benne, hogy nem csak azt szimulálták, milyen nehézségekbe ütközhetünk a partnerszervezetünkkel, és hogy hogyan kell itt a feladatokat felosztani, hanem a leadott pályázati anyagunkat utána elolvasták, és másnap értékelték is azokat. Ez pedig szerintem az egyik legjobb módja a tanulásnak. Megadták az alap tudnivalókat és a lehetőséget arra, hogy ha elakadnánk, segítséget kérhessünk, majd utána hagyták hadd próbáljuk ki, hadd tapasztaljuk a saját bőrünkön, aztán visszajelzést adtak a munkánkra.

A másik, ami miatt csodálatos és kihagyhatatlan volt ez a tréning, hogy hihetetlen emberekkel ismerkedhettem meg. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy Francesco vagy Fabrizio nevű barátaim lesznek, vagy, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen mély barátságokat köthet az ember. Ez persze valószínűleg nem minden képzésre igaz, de már maga a tény, hogy egy hétig 8 nemzetiségből 40 emberrel éltünk együtt és beszéltünk egy közös nyelvet is egy olyan élmény, amit nem cserélnék el semmire. Ez után a következő lépés az lesz (lehetőleg minél hamarabb), hogy a csapattal, akikkel részt vettünk a képzésen összeüljünk, és elkezdjünk dolgozni egy valós projekten. Már most számtalan ötletem van és legszívesebben mind egyszerre valósítanám meg őket, úgyhogy már most alig várom, hogy nekikezdjünk a munkának.