Könnyen elérhető, áttekinthető, érthető.
Az EU-s szakmai zsargonban otthonosan mozgók számára bizonyosan ismerősen cseng az „evidence-based policy”, a tényekre alapozott, vagy bizonyítékalapú szakpolitika hívószava. Mindez annak a köznapi ésszel magától értetődőnek tűnő várakozásnak a politikusnyelvi fordítása, hogy hasznos dolog, ha a döntéseink előtt tájékozódunk azok kereteiről és várható hatásairól, szebben szólva „az a norma, hogy akár a mindennapos szakmai gyakorlat, akár a szakpolitika rendszerszintű beavatkozásai tudományosan igazolt tényekre épüljenek." [1].
A tényekre alapozottság igénye talán a szokásosnál is gyakrabban hangzik el az ifjúságpolitika terén tevékenykedő eurokraták körében, aminek oka lehet a célcsoport folyamatosan változó jellege, a szakma összetettsége és tudomány- (és gyakorlat-) közi jellege, illetve, ha őszinték akarunk lenni, a háttérben minden bizonnyal jelen van folyamatos küzdelem az elismertségért és intézményesülésért, a terület fontosságának igazolására való törekvés is.
Amikor némi központi tervezés után 2015 decemberében 22 európai uniós ország ifjúságügyi szakértői összeültek, e hívószavak visszhangoztak fülükben. A feladat adott volt: az EU-s ifjúságpolitikai prioritások tükrében, közérthetően és hozzáférhetően nyújtsanak információkat országaik ifjúságpolitikájának néhány metszetéről mindazok számára, akik bármilyen formában is kapcsolódhatnak az ifjúságügyi döntések meghozásához. Miért jó mindez? Például az európai keretek nemzeti megvalósításairól lehet tájékozódni, amely a döntéshozást és az együttműködések megalapozását is segítheti, és jó példákat mutathat a szakpolitikai gyakorlatok terén.
A folyamat előrehaladtával nemcsak a kidolgozandó témák köre bővült, hanem a résztvevő országoké is: Magyarország 2016-ban csatlakozott, és a 2017-es további csatlakozókkal együtt már 28 európai ország szakértői dolgoznak közösen az ifjúságpolitikai helyzetkép hozzáférhetővé tételén.
Mindezek eredménye lett tehát a 2017 végétől online elérhetővé váló EU Youth Wiki, amely mindenképpen újszerű vállalkozás, amennyiben rendszeresen frissített módon nyújt átfogó és összehasonlítható ismereteket az ifjúságpolitikákról (a korábbi ezzel kapcsolatos kísérletek, például az Európa Tanács ifjúságpolitikai jelentései[2] vagy a Youth Policy Labs[3] kiadványai csak keresztmetszeti, vagy nagyon vázlatos képet kínáltak, ráadásul különböző időpontokra vonatkoztatva), és fontos alapelve, hogy a tendenciák értékelését az olvasóra bízza a tényeken alapuló, és nem elsősorban elemző jellegű hozzáállásával.
Végül járjunk körül kiskáté-jelleggel néhány további kérdést:
[1] Halász Gábor: Tényekre alapozott oktatáspolitika és oktatásfejlesztés. In: Pusztai Gabriella – Rébay Magdolna (szerk.): „Kié az oktatáskutatás. Tanulmányok Kozma Tamás 70. születésnapjára” c. könyvben (Csokonai Könyvkiadó. Debrecen. 2009. 187-191. o.)
[4] A szócikkek összeállításában részt vevő további szakértők: Béres Orsolya, Bokányi Zita, Déri András, Dorkó Nikolett, Gyorgyovich Miklós